Az itt eltemetett emberek – borzalmas haláluk ellenére – a holokauszt privilegizált áldozatai, hiszen számukra megadatott az egyedi, akár név szerinti temetés és megemlékezés is.

A temetéseket végzők törekedtek a halottak azonosítására, és minden halottat – az azonosíthatatlanokat is – egyenként regisztráltak. A névtelen halottak testalkatát, becsült korát, és ruházatuk jellemzőit is feltüntették.

Az azonosítás a közigazgatás és a családtagok számára is szükséges volt. Ez képezhette alapját a holttá nyilvánításoknak, majd az ebből következő polgári jogi ügyeknek. A precízen végzett azonosítás és regisztrálás ugyanakkor, ha nem is tudatosan, de szembement a népirtás elveivel. A kertben eltemetett és regisztrált áldozatok tömeghalált haltak a gettóban és tömegsírba temették őket. Mégis – a holokauszt legtöbb halálával ellentétesen – halálukban egyenként, individuális lényekként foglalkoztak velük, visszaállítva ezzel az egyediség tiszteletét. Ez éles szembefordulást jelentett a tömeggyilkosságokat lehetővé tevő korszakkal, és a túlélők számára a normalitásba visszavezető első lépcsőfokot jelenthette.