A temetőkert a lehető legerősebb holokauszt emlékmű. A népirtás itt helyben történt: a gettó lakóit nem szállították megsemmisítő vagy koncentrációs táborokba, hanem pokollá változtatott lakóhelyükön váltak a körülmények áldozataivá. Maradványaik mindmáig itt nyugszanak, a zsidó közösség mindennapi életének heéyszínén.

A történtek további emlékműve az a könyv, amelyet a pesti zsidó közösség a temetésekkel egy időben, évezredes hagyományokra támaszkodva készített.

A keresztes hadjáratok korszakától kezdve a zsidó közösségeket érintő pusztítások emlékét emlékkönyvekben (jizkorkönyvekben), az áldozatok neveinek felsorolásával őrzik meg. A nevek évenkénti zsinagógai felolvasásával és a halotti imák elmondásával a megemlékezés ritualizálódott, szakrális jelleget nyert.

A temetőkert jizkorkönyve a háborús időszak rossz papírjából készült füzet, amelynek 77 oldalán síronként sorolják fel az eltemetettek neveit. Először az azonosított halottakat, majd az ismeretleneket is. A könyv a temetés emléke, a megemlékezések eszköze lehetne, de a nevek évenkénti, egyenkénti felolvasa lehetetlen. A könyv papírja törékennyé vált, minden egyes kinyitása (azaz a megemlékezés maga is) tovább roncsolja, és a nevek egyre nagyobb része válik olvashatatlanná.

Adatait ezért a tradicionális jizkorkönyvet hagyományát követve az itt kereshető adatbázisba rendeztük, digitális jizkorkönyvvé alakítottuk.

A nevek már nem csak az évente (nem) megrendezett rituális felolvasások során, hanem bármikor hozzáférhetőek, így a megemlékezés folyamatossá vált, jóllehet sokat vesztett magasztosságából.

Az eredeti jizkorkönyv ma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében van. Nem csupán történelmi adatok forrása, hanem háromdimenziós, múzeumi tárgy is, melyet fizikai kiterjedésén túli jellemzői kiemelkedően fontos tárggyá tesznek a magyarországi holokauszt emlékezetében.